Kedves Viki!

 Tudom, hogy az a lány aki emlékeimben él már elveszett mond a saját maga és az én számomra. Pergő elpergő napok melyekben nehéz minden tovatűnő másodperc, mint egy ólomszárnyú betonbagoly... Viki és megint Viki. Nem lehet, nem is tudok, (nem is akarok?) szabadulni a ráemlékezés gyötrő vízióitól. Nem akarok és sohasem akarok ezután rád gondolni. Erővel hajtom el magányosságomban emlékeimet. Nem megy. Vagy inkább nem is akarom...? V-i-k-i, Vi-ki verődik viszsa a billentyűzeten miközben itt töltöm az időmet az orvosszállón. 

Szerelem, szerelemvágy, életet, létet kitöltő erő, ami előjön a mélységes mély, mindennél nagyobb veszteség pótlására, így már lezárult minden. Mégha úgy érzem,hogy soha többé nem virágzik, nem virágozhat számomra a szerelem, tudom, hogy létezik valaki aki hozzám illik!! Teljes értékű csalódás, úgy ahogyan teljes értékű boldogdág sincs.Viki! Nem akarok rád gondolni, mégis rád gondolok. Hála a csodálatos munkámnak az egészségügy felhőtlen berkeiben az utóbbi 5 évben nem sikerült egy tartós kapcsolatot nem létrehoznom, mondjuk úgy lehet nehezebb ilyenre szert tenni, ha számomra a házasság előtti szex tabu. Most már kezdek félni, hogy magam maradok, Nem könnyű az elpergő napok világot termető és világot pusztító élménysora. Le-fel hinta az egész, öröm és szomorúság, remény és reménytelenség váltakozása. Mégis a szeretet a legteljesebb erő az a mindenkori újrateremtődő energia, amely képes a legreménytelenebb helyzetből is reményekkel teli világot varázsolni, megváltva ezzel a semmije sincs rémnye sincs embert. Valamit mindig hoznak, elénk teremtenek az elpergő napok pótolva az elveszettet, az elveszőt. Kiegyenlítődés az élet törvényszerű alapja! Jól kell élni ezzel, gazdálkodni kínálkozó, életet szépítő lehetőségeivel. 

Üldögélek még egy darabig, lassan elindulok átnézem az altatógép részeit, hiszen hamarosan altatnom is kell.