Kedves Viki!

Ismét volt időm gondolkodni, s úgy érzem kezd összeállni életem néhány kusza és ellentmondásos darabja a következőképpen, rájöttem, hogy miért hagytál el: 

Szinte hihetetlen, hogy egy nő elmenjen ha szeret, de mégis több esetben előfordul. A nő számára mindez lehetséges, ne ítéljük el őt, csak akkor érthetnéd meg, ha te is olyan helyzetben lennél.

Ő szép, intelligens és érzékeny. Olyan mint a telihold egy sötét éjszakán, ő a homokot csillagokká változtatja, ő a szerelem. Olyan sokáig várt, hogy megtalálja és jobban szerette őt mint a saját életét, de mégis elhagyta, könnyes szemmel és fájó lélekkel.

Elhagyta őt, mert többet szeretett volna kapni mint ajándékokat és szép szavakat. Tetteket akart látni, azt akarta, hogy a férfi jelen legyen az élete minden területén, azt akarta, hogy figyeljen rá, hogy megkérdezze tőle milyen volt a napja és milyen tervei vannak, virágot kapjon tőle legalább egyszer egy évben. Azt akarta, hogy ő legyen a legfontosabb az életében.

Úgy akart élni, hogy meghallják azt amit mond, hogy elfogadják őt, hogy ő legyen az egyetlen nő a férfi életében. Ő egy új terület és azt akarta, hogy a férfi felfedezze ezt, de a férfi sohasem tette meg ezt inkább úgy döntött, hogy messziről figyeli őt. Időközben ez a terület meghalt mert nem volt felfedezve.

A nő elment mert egy olyan könyv volt, amelyet a férfi nem mert a kezébe venni és átlapozni, mert nem tudta, hogy a lapok között nagy értéket talál. A nő egy olyan virágnak érzi magát, akit mindig öntözni kell, de a férfi elfelejtette ezt megtenni minden nap. A virág elhervadt és meghalt. Lassanként kezdte elveszíteni a színét , olyanná vált mint egy gyertya, amelyik bármelyik percben kialudhat.

A szerelem fel kellene emeljen, ki kellene nyissa a szíved, boldoggá kellene tegyen, de a nőt a szerelem szomorúvá tette. Ő mindent felajánlott, de nem kapott cserébe semmit, elmondta azt, hogy mi hiányzik neki, a férfi hallotta, de nem hallgatta meg igazán. A férfi azt gondolta, hogy a nő vele marad, bármi is történjen.

A nőnek szükségre volt valakire akivel megoszthatja a gondolatait, az érzéseit, egy olyan férfire aki nem csak a saját álmaival van elfoglalva és őt észre sem veszi. Egy olyan férfire aki mellől sohasem akar elmenni. Egy olyan férfira, akinek ő kell. Egy olyan férfit akart aki a boldogságot jelenti a számára. A nő elment és a férfi nem értette, hogy miért, tudta azt, hogy egy pár év múlva majd megérti, akkor majd a múltra fog gondolni és megérti, hogy mit kellett volna tennie azért, hogy maga mellett tartsa a nőt

Már én is tudom mit kellett volna tennem, de sajnos már késő... Miért van az, hogy annyi mindenről lemarad az ember? 

Elmentél azért, hogy megtaláld önmagad, azt akit elveszítettél, bekötözöd sebeidet és egyedül folytatod utadat. Elmentél azért, hogy ismét szeress, azért, hogy megismerd az értékét, hogy a homokot ismét csillagokká változtathasd.