Kedves drága Viki!

Nem tudok ellenállni a késztetésnek, hogy megírjam, micsoda örömet okozna, ha tudnám, hogy te és családod jól vagytok. Még a mai napig valahányszor Szegeden járok újraélem a veled töltött csodálatos órákat és bár ennek már 6 éve, úgy érzem mintha csak néhány napja búcsúztam volna el tőled a Bercsényi utcából. 

Ma különös szükségét érzem, hogy szóljak hozzád, hiszen holnap kezdetét veszi a járvány miatti őrület: 2 hétig minden egyes nap a kórházban leszek, színesítve 2-3 naponta ügyeletekkel e jeles eseményt. 

Remélem kedves Viki nem felejtettél még el. 

Kedves Viki!

 Tudom, hogy az a lány aki emlékeimben él már elveszett mond a saját maga és az én számomra. Pergő elpergő napok melyekben nehéz minden tovatűnő másodperc, mint egy ólomszárnyú betonbagoly... Viki és megint Viki. Nem lehet, nem is tudok, (nem is akarok?) szabadulni a ráemlékezés gyötrő vízióitól. Nem akarok és sohasem akarok ezután rád gondolni. Erővel hajtom el magányosságomban emlékeimet. Nem megy. Vagy inkább nem is akarom...? V-i-k-i, Vi-ki verődik viszsa a billentyűzeten miközben itt töltöm az időmet az orvosszállón. 

Szerelem, szerelemvágy, életet, létet kitöltő erő, ami előjön a mélységes mély, mindennél nagyobb veszteség pótlására, így már lezárult minden. Mégha úgy érzem,hogy soha többé nem virágzik, nem virágozhat számomra a szerelem, tudom, hogy létezik valaki aki hozzám illik!! Teljes értékű csalódás, úgy ahogyan teljes értékű boldogdág sincs.Viki! Nem akarok rád gondolni, mégis rád gondolok. Hála a csodálatos munkámnak az egészségügy felhőtlen berkeiben az utóbbi 5 évben nem sikerült egy tartós kapcsolatot nem létrehoznom, mondjuk úgy lehet nehezebb ilyenre szert tenni, ha számomra a házasság előtti szex tabu. Most már kezdek félni, hogy magam maradok, Nem könnyű az elpergő napok világot termető és világot pusztító élménysora. Le-fel hinta az egész, öröm és szomorúság, remény és reménytelenség váltakozása. Mégis a szeretet a legteljesebb erő az a mindenkori újrateremtődő energia, amely képes a legreménytelenebb helyzetből is reményekkel teli világot varázsolni, megváltva ezzel a semmije sincs rémnye sincs embert. Valamit mindig hoznak, elénk teremtenek az elpergő napok pótolva az elveszettet, az elveszőt. Kiegyenlítődés az élet törvényszerű alapja! Jól kell élni ezzel, gazdálkodni kínálkozó, életet szépítő lehetőségeivel. 

Üldögélek még egy darabig, lassan elindulok átnézem az altatógép részeit, hiszen hamarosan altatnom is kell.

Kedves Viki!

Tudom ezt a levelet sem fogod elolvasni mint annyi minden mást, számodra én is csak egy voltam a közül az öt-hat férfi közül akit a barátnőd szerint meg kell, hogy ismerj ahhoz, hogy majd ki tudd választani a számodra megfelelőt. Remélem ezt a k*rvamentalitást nagyon gyorsan offolod mert ennek nem lesz jó vége: minden egyes kapcsolattal amibe beleteszed magad olyan sebeket szerezhetsz amik örökre ott lesznek a lelkeden és a végén belőled is csak egy olyan lelketlen büdösbogár lesz mint akik jönnek-mennek közöttünk, s közben előadják hogy milyen menők.  Hála az égnek most már férjnél vagy, s remélem jól megy a sorod. Ezt a levelet most nem a férjes asszonyhoz, hanem ahhoz a lányhoz írom akit még 2014-ben volt szerencsém ismerni. 

Nagy magányomban írok hozzád innen az orvosszállóról, félellemmel vegyes érzelmekkel. Igen be kell vallanom neked , félek: Félek attól, hogy nem láthatom többé viszont családtagjaimat. Hogy ez az egész járvány megváltoztatja eddigi kényelmesnek hitt életünket az már biztos.

Most, hogy már férjnél vagy tudom nem lehetsz enyém.De talán jobb is így.. Hisz megbeszéltük nekem valaki olyan kell akivel közös családi életet élhetek, gyerekekkel együtt. Te kerek perec kijelentetted neked nem kell gyerek. Remélem mostanára már meggondoltad magad: olyan nagyon kár lenne, ha egy ilyen okos és szép nő mint te nem vállalná azt amit az élet elvár tőle: továbbadni azt az életet amit Istentől kaptunk. Gondolj bele mennyi ősödnek kellett meghallnia ahhoz, hogy te most itt lehetsz. Kérlek vállald fel, hogy továbbadod az életet! 

Voltaképpen egy nagy misztériumjáték szereplői vagyunk mindahányan a magát újrateremtő és (talán) jobbítani igyekvő természet óriási égboltja alatt. 

 Számomra elkezdődött ennek a játéknak egy újabb felvonása

Kedves Viki!

A papír alapról most már online üzenetek formájában fogom közölni gondolataimat, észrevételeimet, bár tudom, hogy választ ezekre úgysem kapok, de bízom benne, hogy a lelkem könyebb lesz valamicskét. Ma jutottam el odáig, hogy töröltem a telefonomról a közös képeinket. Nemsokára 5 éve lesz már annak, hogy szakítottunk: 2015.04.06-án hétfőn: A nap amelyet soha nem fogok elfelejteni, a nap amikor úgy viselkedtem mint egy igazi gyökér puhapöcs: Meglocsoltalak aztán otthagytalak visszaadva a kulcsokat amiket tőletek kaptam.Köszönöm az egytojásost...

Már javában benne vagyunk a coronavírus őrületben és nekem mégis te jársz a fejemben.. Mégis, hogy és miért van ez? Próbáltalak már annyiszor elfelejteni, de az az igazság: nem tudtalak. Még a mai napig bennem él néhány mondatod, mozdulatod és akárhányszor a kezembe veszek egy könyvet te jutsz eszembe: vajon Viki mit szólna, ha ő is olvasná? Ha randizok egy nővel vagy látom, hogy érdeklődik irányomban te jutsz eszembe és amikor látom, hogy ilyen-olyan hiánya van ami neked nem volt, rögvest visszavonulót fújok nem érdekel már többé, kedves vagyok vele de ennyi... Olyan mintha lenne a lelkemnek egy kis darabja amiben te azaz a 22 éves éned elevenen létezik, a hangja, a mozdulatai, a mosolya lényem legmélyebb részét képezik amire már csak az újabb nőkkel kapcsolatos élmények csak rárakodni tudnak, de ha jön egy nagyobb fuvallat ezeket elviszi a szél és te ott vagy alatta.

 Részemről tudom már időszerű lenne, hogy megházasodjak, családot alapítasak..de az az igazság, hogy amíg ilyen elevenen élsz bennem nem megy..egyszerűen nem tudom senki mással úgy megosztani magamat mint anno veled.. Tudom ésszel, hogy el kellene engedjelek, de a lelkem mást mond: még mindig ott van az a vörös fonál amivel hozzád kapcsolódom, hiába próbáltam elvágni, felgyújtani nem ment.. újra megjelenik..

Milyen érdekes, hogyha Isten elvesz tőlünk valamit azért ad helyette mást... Nekem ez a más a képzőművészet lett, azóta is rajzolok és fesetek, hogy szakítottunk...

Én még mindig hiszem és tudom, hogy kettőnk kapcsolata különleges volt.

Továbbra is szeretlek és ezen nem változtat sem az idő vas foga sem az, hogy már mással vagy

Vigyázz magadra és bocsáss meg

Az élet nem más mint szenvedés (ahogy Jordan Peterson is írta) s élni nem más mint szenvedni , túlélni pedig annyi mint értelmet találni ebben a szenvedésben.

Akinek van miért élnie, szinte minden hogyant kibír. –(Én is azért vállalom a mindennapos harcot, mert bízok egy szebb és jobb jövőben, ha nekem nem de azoknak akik utánnam jönnek jobb lehessen.)

Aki nem veszíti eszét bizonyos dolgok láttán, annak nincs mit veszítenie./Gotthold Ephraim Lessing/

Megélni a kórházi létet az elején: Ott van az övéi iránt érzett határtalan vágyakozása. Ezt a vágyakozást égatő fájdalomként éli meg az ember, hogy már egyetlen vágya marad csupán: az elmúlásé. S aztán az undor: mindazon borzalommal szembeni undor ami a kórházi dolgozót körülveszi, ami az egész környezetét jellemzi: a halál közelsége, az emberi testnedvek: fekália, vizelet bűze ami az osztályt belengi…

A kórházi élet második szakaszában megjelenik a fásultság, az érzelmek eltompulása, belső nemtörődömség és közöny, s mindez hamarosan érzéketlenné teszi  a dolgozókat a mások mindennapi szenvedésével kapcsolatban.

A megélt valóság jelenségei eltompulnak. Minden érzékelés s vele együtt a teljes érzelmi élet egy feladatra koncentrálódik: a puszta lét megőrzésére-önnön és sorstársaink életének védelmére.

Többször előfordult már velem, különösen mikor hajnalig operáltunk, mikor már egyetlen szó sem hangzik el a műtőben mindenki hulla fáradt , csak a feladatra koncentrálunk: ismét megmenteni  egy újabb emberi életet. Amikor én asszisztálok kezemben két kampóval, van, hogy egy pillanatra kinézek a műtő ablakán s látom, hogy a Szabadidőpark dombja mögött már dereng a hajnal. S ekkor betölti minden gondolatomat annak az alakja, akit fantáziám oly hirtelen elevenséggel idéz elém, ahogyan azt korábban, megszokott életemben soha át nem éltem.  Volt, hogy a fejemben párbeszédet folytattam vele, hallottam válaszait láttam mosolyát, magam előtt láttam felszólító és bátorító pillantását és – valóság vagy nem- az ilyen pillanatokban tekintete ragyogóbban világít, mint az éppen a domb mögül felkelő nap. S akkor  teljes lényem beleremeg a gondolatba: életemben először értem egészen annak igazát, amit oly sok gondolkodó úgy fogalmaz meg, mint hosszú élete során kikristályosodott végső bölcsességet, s amit már oly sok költő megénekelt; annak igazát, hogy a szeretet létünk legmagasabb csúcsa, ahová élő emberként emelkedhetünk, a legtöbb, amivé földi életünk kiteljesedhet. Most fogom fel igazán azon végső, legvégső tanítás értelmét ami az emberi  gondolkodás, költészet és a hit mindenkori  üzenete: megváltás csak szeretet által és szeretetben lehetséges!

(Nem tudom, de a mai napig, ha rossz kedvem lenne visszajátszódnak az együtt töltött szép pillanatok)

S felfogom, hogy az az ember, akinek ezen a Földön többé semmije sem maradt, lehet boldog-még  ha csak pillanatokra is-, ha bensőséges odaadással fogadja magába a szeretett ember képét. Az elképzelhető, lehető legsivárabb külső körülmények között,  olyan helyzetbe kényszerítve, ami lehetetlenné teszi, hogy tettek által valósítsa meg önmagát, olyan helyzetben, amiben az egyetlen felmutatható teljesítmény maga az igaz szenvedés, ahol a teljesítmény egyedül a belső tartással elviselt szenvedésből áll, ilyen helyzetben is kiteljesedhet az ember a szeretetteljes szemlélődésben, abban a szellem alkotta képben való elmélyülésben, amit a szeretett emberről magában hord. Mióta sebészkedem életemben először vagyok képes arra, hogy felfogjam, s tudjam: amilyen kevéssé számít a szeretet számára egy ember testi létezése, épp olyan mélységes ragaszkodással kötődik a szeretett ember szellemi lényéhez, s valahogy fel sem merül „ittlétének” fontossága, hogy egyáltalán testben létezzen; a szeretet nem függvénye annak, hogy a szeretett lény életben van-e vagy sem.

Hogy a szeretett emberrel mi van, nem tudhatom, elveszett, eltűnt, nem akarja, hogy tudjak róla, s úgy kell kezelnem mintha már nem élne.  De mit számít ez már?  Mindez már nem érinti, mit sem változtat szeretetemen, szeretetteljes visszaemlékezésemen, s azon amilyen szeretettel szellemi alakját szemlélem.

Az adott jelen idejű lét ürességéből és sivárságából  az ember a múltba menekül. A jelenről megfeledkezik, s fantáziáját minduntalan emlékfoszlányok foglalkoztatják, ám nem életének nagy élményei-sokkal inkább hétköznapi események: sokszor a legjelentéktelenebbnek tűnő dolgok, korábbi  életének apró történései azok, amelyek körül gondolatai többnyire keringenek. Megszépülve elevenednek meg bennem ezek a fájdalmas visszaemlékezések. Az adott környezettől s a jelentől elfordulva, a múltba tekintő lelki élet sajátos jelleget ölt. Az egyetemi évek, a kórház előtti világ hihetetlenül távolinak tűnik. Vágyakozva élem át gondolatban a legapróbb mozzanatokat: ahogy egymás mellett ülünk estefel e a kanapén s tévézünk, vagy a konyhában közösen főzőcskézünk.... 

Ismét ügyelek és rád gondolok így négy év után. Elég nagy lúzerség nem ? Dehát mit tudnék tenni, téged oly nehéz feledni (nem is akarom, az az igazság :P ) de bevallom ma is úgy mint elválásunk óta minden nap rád gondolok, hogy hányszor azt nem tudom...

Az alábbiakban közlöm utolsó levelemet amelyre Vikitől nem kaptam választ ezt még születésnapjára küldtem el:

Az utolsó szilánk

ZeneHallgatás: Goo-goo Dolls Iris

Boldog szeptember 11-edikét!

 Hát nem furcsa mennyi minden történik az emberrel egy év leforgása alatt? 

Egy vallomással tartozom neked: tavaly ilyenkor nagy bajban voltam, ugyanis hosszas fejtörés után sikerült kiválasztanom mit is kapjál tőlem e jeles alkalomra, annyi mindent szerettem volna adni. Így történhetett, hogy e csomag tartalmát most kapod meg. Lehet, hogy te már nem is emlékszel, de egyszer még 2014-ben egy forró nyári napon valahogyan a Tacco-ba tévedtünk, nekem kerestünk  valami ruhafélét, te közben a bizsukat nézegetted ezen megakadt a szemed, nézegetted, majd vacillálva visszaraktad.  Én amint alkalmam nyílt rá, mikor nem voltál  Szentesen  elugrottam  és nagy örömömre még éppen  volt ebből a cifraságból ami most már a tiéd.

Dehát azóta sok minden történt... Másé is lehetett volna ez a nyaklánc, de én ezt neked szántam, csak neked. Utalva  a címre: ez a kis pakk,  a szilánk  amely egy mély,  lassan gyógyuló sebből került elő végső gyógyulása előtt. A seb amely sanatio per secundam intentionemmel gyógyul, örökre maga mögött hagyva a heget emlékeztető gyanánt, sok tanulsággal szolgálva a jövőnek.

Sokan hülyének gondolnak, ha megtudják, hogy ezt a levelet megírtam neked meg még ajándékot is küldtem mellé, de tudod marhára nem érdekel mit gondolnak mások, így döntöttem és kész.

Ennyi idő után annak, hogy rám se hederített senki a családodból, biztosan okkal történt  Tudom nem is voltam soha tagja.....Az, hogy ,szüleid  vásárolni voltak, amikor leülhettünk volna megvitatni a történteket, meg az, hogy a kapuban álltattál úgy mint egy vadidegent az sok mindent elárul, az egész olyan mintha szüleidre a kettőnk dolga egyáltalán nem tartozna.... Sebaj megbocsátottam. De remélem tudod, hogy Édesanyám, és Apukám is míg élt téged lányukként szerettek , nagymamám  is kedvelt (igaz nehéz volt megszoknod, hogy igyekezett étellel tömni, úgy mintha saját unokája volnál), a mostani barátnőmnek a nevét még néha a tiéddel szokta keverni, ha nem figyel, pedig egyáltalán nem is hasonlítotok....

" Remélem Dani jól van". Nem tudom, hányszor hangozhatott el nálatok ez a mondat. De megnyugtatok mindenkit jól vagyok, így kár is annyiszor emlegetnetek mert , tudod  egy csukláscunami kellős közepén elég nehéz ám műteni, úgyhogy, nem bánom ha a jövőben az emlegetés hevességén csökkentetek egy picit...

Az eltelt idő alatt sok mindenből  kimaradtál, tudom ez igaz vice versa;

Túlvagyok az első sebészetes ügyeletemen, az első komolyabb saját műtétemen ami egy hasfali sérv volt ( képzeld túlélte a beteg;)),  igazán felemelő érzés mikor látom a hála érzését egy egy  beteg tekintetében, s azzal zárhatom a napot, hogy ma is mennyi emberen segítettem..ahol gyógyszerrel már nem lehet boldogulni ott jön a szike, úgy érzem végre megtalátam azt ami igazán érdekel  s közben az is megfogalmazódott bennem, hogy majd a plasztikai sebészet irányába fogok specializálódni, ebben a kollegáim részéről is sok segítséget, bátorítást és támogatást kapok, mindenki sokat magyaráz .. Szakvizsgáig  még van több mint 5 év, tanulni való is bőven akad úgyhogy nem unatkozom...

ZH:https://www.youtube.com/watch?v=S1ULyoKJbes

És mondd csak, hogy tetszett a szabadtéri?  Nekem ami legjobban bejött az a Nyomorultak voltak , bár a Russel Crowe-os Javert nem lehet überelni:), másik még ami jó lehetett szerintem az az Abigél és a Tévedések vígjátéka, bár én sajna ezeket nem láttam mivel  az egész nyarat végigügyeltem júliusban 15-öt, augusztusban 18-at, mielőtt megijednél  ennek nagy része behívós volt,de azért többször volt, hogy éjjel hajnali 2-3-ig operáltunk: vakbelet, epekövet, bélelzáródást, megszámoltam az augusztust :158 ügyeleti óra jött össze (a 160 szokásos munkaóra mellett persze) úgy, hogy csak azt az időt nézem, mikor behívtak...

 Számomra jó érzés, hogy napról-napra hétről-hétre egyre több mindent bíznak rám, amit magam operálhatok már az a naevus, lipoma  a test különböző részeiről, periproctalis abscessus, különböző diabeteses végtagok ( ujjak, lábak) eltávolítása,  képzeld múltkor volt egy gyomorperforált fiatal srác akit én operáltam , izgultam érte,hogy felépüljön mert tudod a fekélyes betegeknél, ha már műteni kell akkor nagy gáz van és hiába a legjobb műtéti technika,az idősek közül sokan vannak akiknél kialakul valamilyen szövődmény és ebbe halnak bele..de ő hála az égnek nem.  Olyan jó érzés volt látni, hogy felépülve távozik..más nagyobb műtétek közül  eddig volt két visszérműtétem, meg vakbélműtétekből csinálhatok más magam bizonyos lépéseket....tudod én ezzel az egésszel úgy vagyok, hogy azt a lovat ütik amelyik jobban húz, s itthon úgy érzem sokkal inkább van rám szükség mind a munkahelyemen mind pedig a családom tekintetében..

Képzeld a kis kertet nagy részt megkímélték a kutyák; annyi  paprika,paradicsom van benne, meg hagyma, hogy alig győzzük enni van egy kis snidling is, ha tudnád milyen jó reggel kimenni a friss harmattal a kertbe és kiskertből  válogatni a szendvicshez valót, a borsó amit neked ültettem már letermett, ez az amit a kutyák legkevésbé kíméltek összesen csak 1 tő maradt belőle...

Az biztos, hogy ha nem szakítottunk volna most nem tartanék ott ahol vagyok, nem lennék az az ember aki ,  így köszönettel tartozom neked mert emléked még most is folyamatosan velem van: és ha minden félrecsúszott nyakkendőben nem is, de a   műtét előtt mikor elcsendesül minden csak az altatógép pittyegése hallatszik, mikor a ligetben a köröket futom a fák alatt, mikor a Tisza vízét lapátolom a kajakomban Csongrád felé menet ,  mikor a kutyákkal sétálok a most már megsárgult fűcsomók között emléked itt van velem,  érzem  kaptam egy lehetőséget, hogy képességeimhez mérten kiteljesedhessek. Köszönöm neked... Azt, hogy , most vagy szakításunk után milyen érzések lehettek benned nekem fogalmam sincs, egyedül magammal vagyok tisztában... .Bennem  akarva akaratlanul is fel-fel törnek az együtt töltött pillanatok emlékképei mint mikor egy fagyott tó jege olvadni kezd s az iszapból fel-fel röppen egy-egy buborék hol kisebb hol nagyobb, jók is rosszak is de egyvalamiben közösek:  mindegyik rólunk szól. 

Számomra a veled együtt eltöltött emlékek olyanok mint a nyári égen felderengő hullócsillagok;  az örökkévalóság egy csodálatos tüneménye ami beragyogja az eget és azután el is tűnik egy villanás alatt, az már rajtunk áll, hogy megőrzünk-e valamit a szikrákból..Igaz a mondás, hogy az első szerelem örökre megváltoztatja az ember életét és bármennyire is igyekszünk megszabadulni tőle ez az érzés kitörölhetetlen.

Egyébként látom, a te személyiséged is formálódott az eltelt idő alatt, már az az önbizalom is jó érzéssel töltött el amit a képeidről  láttam visszatükröződni, végre fel mered vállalni  magad azzal, hogy képeket raksz fel magadról , ha másért nem is már ezért megért,hogy 2012 október2-án összehozott minket a sors,....Bár én tudom, ha külvilág fele más is látszik a felszín alatt megmaradtál ugyan annak akit megismertem benned ; egyedül az érzéseid mik megváltoztak...Amit utolsó találkozásunkkor, a kapuban mondtál (hogy manapság az teljesen normális ha egy 20-on éves lánynak volt 4-5 barátja) legbelül tudom, hogy ezeket a szavakat az elkeseredésed szülte, valahogy nem volt őszinte...csak te hiszed, hogy az.. 

Most már, hogy nincs közöttünk kapcsolat itt az ideje, hogy őszintén leírjam amit gondolok, bármi köntörfalazás, félbehagyott tőmondat nélkül; Az a gyorsaság ahogy lecseréltél  az engem teljesen megrázott, hideg zuhanyként ért ahogy a társkeresőre regisztráltad magad, aztán jött a Balaton...és utána már nem is kerestem és nem is fogom keresni mi van veled,... fakír vagyok de azért ennyire nem ... Tudom amit tettél  a szerelem keresése miatt tetted, hiszen "egy nő szerelem nélkül olyan mint a virág víz nélkül" azt is tudom, hogyha igazán maradandó nyomot hagytam volna benned akkor most nem én írnék levelet..Vannak akik magába a szerelembe szerelmesek..Tudom kapcsolatunk utolsó hónapjaiban az zavart, hogy amit elveszítettél az nem volt más mint egy álom: maga a szerelem álomképe  és ez az a veszteség amitől olyan lesz az ember mint a kerámia sündisznó, oldalán a növényekkel amit nem locsol senki.

Nyugodtan megmondhattad volna, hogy egy kicsit több együttlétre vágysz, tudom, hogy akkor húsvétkor szeretted volna, ha a hátadra fektetlek és egy olyan élvezetes , kéjben gazdag délutánban részesítelek  mint amilyeneket  a régi szép időkben kaptál tőlem....

 Számomra ezek mind leckék az élettől, hogy mi az amiben változnom kell ahhoz, hogy olyan legyen az éltem és azzal éljem le akivel én szeretném.

 Én is mondtam és cselekedtem hülyeségeket; hiba volt azt hinnem, hogyha úgymond  ha"szakítok" veled akkor sikerül benned felpiszkálnom  valamit amivel újra minden a régi lehet, az egész nevetséges; hogyan lehetne  olyan valakivel  örökre szakítani akivel ha pár évig is de testileg és lelkileg  is egyek voltatok?  (Mint a borsó meg a héja )Mégis hogyan lehetséges ez szerinted?  Szellemileg bizonyosan kialakul egy kapocs ami megmarad örökké , a régi kapcsolatok emlékét az ember viszi magával egy életen át...

Én még mindig úgy látom mintha keresnél valamit vagy valakit kívánom, hogy találd meg először is ne a külvilágban, hanem magadban  és ha megtaláltad ne engedd el a világ minden kincséért sem légy az aki vagy, sem több sem kevesebb.... Jah és ha esetleg kis hangocskákat hallanál nyugodj meg a pszichiáter haverom megnyugtatott az a mostani  20-on éveseknél teljesen normális;)

Zenehallgatás: https://www.youtube.com/watch?v=EG_CD86ip8k, https://www.youtube.com/watch?v=DBCIKRkO_L4

A sok átvirrasztott éjszaka után elmondhatom, és szeretném, ha tudnád nincs bennem keserűség a történtek miatt. Tudom, hogy amit átéltünk az valós volt egy ajándék a sorstól ami keveseknek adatik meg és örülök, hogy legalább erre a kis időre együtt lehettünk. Te mutattad meg mit jelent törődni valakivel, és ettől én jobb ember lettem. Talán egy pillanatra te is ezt érzed majd, visszamosolyogsz és gyönyörűséggel őrzöd meg  közös emlékeinket. És ha a távoli jövőben látjuk egymást új életünkben boldogan tekintek  rád , emlékezve, hogy hogyan üldögéltünk a szegedi Tisza parton a fák alatt, miközben mindketten megtanultunk szeretni..

Az igazi szerelem az amelyik felébreszti a lelket és még többet akar kihozni belőlünk, ez az ami szívünkben tüzet csihol és nyugalmat hoz  elménkbe. Tudd ez az amit adtál nekem és ez az amit én is szerettem volna adni neked örökké. Nem akarlak meggyőzni miért kellett volna  velem  maradnod, neked is van szabad akaratod, úgy választasz és azt akit szeretnél.

Sokan azt hiszik, hogy már pusztán azzal, hogy szexuálisan vonzódnak valakihez; szerelmesek... Én úgy gondolom és az eddigi idő alatt volt alkalmam meg is tapasztalni, hogy a szerelem egy nagyon ritka érzés ami egy ember életében egyszer-kétszer max. háromszor fordulhat elő (és nem 4x-5x :P). Nem nevezhetek ki mindent szerelemnek csak azért, hogy legalizáljam a szexuális életemet, mert " egy tisztességes férfi/nő csak akkor fekszik le, ha szerelmes" éppen ezért sokan ráfogják, hogy szerelmesek, pedig csak egyedüllétükben olyan szintre hágott nemi vágyuk, hogy már nem bírnak magukkal és mint a több napja sivatagban botorkáló kalandor rávetik magukat az első emberre aki  megfelel igényeiknek és annak az elképzelt képnek ami saját magukban van.  Ahhoz, hogy megismerjék egymást idő kell, az, hogy már a harmadik alkalommal lefekszek valakivel, nem éppen ideális... Mondom én aki ezt szintén így csináltam.....Kezdek egyet érteni azzal a nézettel, hogy hiba idő előtt szexuális kapcsolatot létesíteni, előbb meg kéne jobban ismerni egymást...Mégis hova fog ez vezetni?  Az egész ország olyan lányokkal és fiúkkal van tele akiknek elég sok kapcsolata volt már és lesz is, így tudom , hogy nagy fába vágtam a fejszémet, dehát próba cseresznye.. Mindegy én a magam részéről folytatom megkezdett utamat.

Tudom úgy senki és semmit sem lehet szeretni, úgy hogy igazából nem szereted. És azzal is tisztában vagyok, hogy a szeretet ereje mindenre képes, de a szeretet hiánya képtelenné teszi a legjobb szándékot is. A szeretet az egy olyan valami amit nem lehet ketrecben tartani, erőszakkal  marasztalni, teljesen öntörvényű addig él ameddig életben tudja az ember tartani, így ha menni akar, bizony, bizony továbbáll....

Ezt a levelet vedd egy utolsó szemnek abban a láncban, amely sorsunkat e rövidke időre összehozta. Én téged többet nem kereslek.

A múltat nem lehet meg nem történtté tenni.  A te választásod a te döntésed hozott oda ahol most vagy.  Tudod Viki a nélküled eltöltött idő alatt sok mindenre rájöttem:  a szerelem  soha sem lehet cél egy ember életében; a szerelem nem más mint egy lépés, egy lépés a cél felé ami nem más mint a tartós párkapcsolat.  Az egész olyan mint a futás: nem az a lényeg, hogy az elején mennyire tudok futni, hanem az a kérdés, hogy végig tudjuk-e csinálni, nem én, nem te hanem mind a ketten. Mert az érmet nem azok kapják akik elindultak, hanem akik beérnek a célba, az nem számít ki mennyi részidőt tud futni..  Én úgy gondolom, hogy sok kicsi jó részidőből  nem állhat össze egy ember élete, a  hosszú és kitartó futás az ami meghozza jutalmát.

Kívánom, hogy találj valaki olyat aki megérdemli, hogy végigfusd  vele ezt az életet. Tedd azt amit jónak látsz, ha a fejeddel nem tudsz dönteni hallgass a szívedre!

Én a hosszútávokat mindig jobban szerettem, hogyha te a rövid távokat csíped, ám legyen ...

Nem érdekel  mások mit gondolnak én téged szerettelek teljes szívemből  és ha valaki egy rossz szót is mer rólad szólni, vagy bántani annak velem gyűlik meg a baja. A döntés a tied ne hagyd, hogy mások mondják meg neked  mi a jó. Azt egyedül csak te tudhatod egyedül te, az emberek közül kevesen akarják, hogy megtaláld saját igazságod, sokan azt akarják, hogy az övéjüket kövesd. Az a fontos, hogy te dönts!  Mondd mi a te döntésed? Mégis ki az igazi barátod? Akihez bármikor fordulhatsz, ha bajban vagy? Honnan tudod, hogy a "jó tanács" amit ad nem pusztán irigységből fakad?

Mondd te a környezetedben, családodban hány párt tudnál mondani akikre igaz lenne ez, hogy tényleg egymás párja és nemcsak úgy elvannak egymás mellett, ha együtt vannak is ? Én szerencsére többet is tudok, de aki számomra etalon az nagyapám  (akit te már nem ismerhettél); mikor nagymamám  hajnalban meghalt akkor órákon át beszélt hozzá nagyapám: felemlegette a rengeteg együtt átélt  közös emléket amiket azután abban az 5évben mikor minden héten legalább 1-szer meglátogattuk a közös beszélgetéseken nekem és Gergőnek is elmondott... Talán ez is közrejátszik abban, hogy ilyen idealistán állok az egészhez, dehát én ilyen vagyok....Azt nem mondom, hogy nem volt  közöttük néha nézeteltérés, de mindig sikerült közös nevezőre jutniuk ...Minden esetre én láttam, hogy hogyan kell működnie egy olyan egységnek amit úgy hívnak család, ahol a rokonok összetartanak és,  ha volt is közöttük összezörrenés képesek egymásnak megbocsátani, mert a család az olyan erős képződmény ami semmihez sem foghatóan ad egy szilárd alapot amire lehet építkezni. Nekem is ez az álmom, hogy majd a gyerekeim egy olyan családban nőhessenek fel mint amilyenben én is felcseperedtem. Hála neked most már ennek megvalósulásához is egyre közelebb kerültem..

Kívánom, hogy éld át te is az igazi szeretet érzését ami  összekapcsol majd azzal  akit választasz és átsegít az élet viszontagságain, találd meg azt akit neked szánt a sors.

Isten áldása legyen rajtad és családodon!  

Jah és "Minden jót" :P

Kányádi Sándor: Két nyárfa

Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.

Osztódom én, osztódol te:
só vagy az én kenyeremben,
mosoly vagy a bajszomon,
könny vagyok a két szemedben.

Köt a vére, köt a vérem:
szeretőm vagy és testvérem.
köt a vérem, köt a véred:
szeretőd vagyok s testvéred.

Szellőm vagy, ki megsimogatsz,
viharom, ki szerteszaggatsz,
szelőd vagyok, ki simogat,
viharod, ki szétszaggatlak.

Ha nem volnék, te sem volnál,
én sem volnék, ha nem volnál.
Vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába.

ZH: https://www.youtube.com/watch?v=iwJDz707wgk

Ui.: Mondd csak Viki hallottál-e már az agglegénykompótról?  Ez egy olyan alkoholos édesség amit tavasztól nyárig készítenek: az éppen szezonális gyümölcsöket cukros rummal leöntik, egymásra rétegzik addig míg terem gyümölcs ;az eperre sárgabarack arra őszi majd jön a szőlő... Ez a levél is így készült ; a gondolatok mik felröppentek bennem műtét, futás, kajakozás közben, ami összefűzi őket nem a rum vagy a cukor, hanem  összetartozásunk emléke...

"Azért fáj most annyira a búcsúzás, mert lelkünk összeért. Talán eddig is így volt, és így lesz a jövőben is. Lehet, hogy ezelőtt már ezer életünk volt, és mindegyikben találkoztunk. És lehet, hogy mindegyikben ugyanaz volt az oka szétválásunknak. Ez azt jelenti, hogy a mostani búcsú búcsú az elmúlt tízezer évtől, és talán a jövő előjátéka. "/Nicholas Sparks/

Ég veled Tündérbogyó!

Jöjjön egyik kedvenc részem a Szentírásból:

13¹Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengőcimbalom. ²És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. ³És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. ⁴A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. ⁵Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. ⁶Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. ⁷Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. ⁸A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken való szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni.⁹Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk. ¹⁰Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes. ¹¹Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. ¹²Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten. ¹³Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.

Ezen rész számtalan újraolvasása hozott arra az elhatározásra, hogy megnyissam  e blogot amelynek célj emléket állítani egy régmúlt kapcsolatnak, bebizonyítani a világnak, hogy a férfiak nem csak azzal a bizonyossal gondolkodnak, hanem igenis vannak még akik hűségesek, így jutottam odáig, hogy régi leveleimet, amiket régi menyasszonyomnak írtam most itt közzéteszem, kívánom, hogy okuljatok történetemből és senki ne kövesse el azokat a hibákat amiket én elkövettem.. Isten áldjon mindannyiótokat!