Viki, Viki! A neved eddig édesség volt nékem, mint a mézcsepp, mely a nyelven elolvad. Ma keserű, mint az eperszín méreg, amelyből egy korty lélegzetszorítón megbágyasztja a szívnek dobogását. Viki, Viki! A neved nékem napfényem volt eddig, meleg napfény, aminő tavasszal bimbót, virágot fakaszt…

  Miért van az, hogy álmaimban még mindig vissza-vissza térsz?  Valószínűleg meg kell, hogy fessem azt a képet, ha törik, ha szakad. Hiába igyekszem felejteni képed, az az évek távlatából újra előjön. Mondd mégis mi ez a delejes erő ami feléd vonz és hiába igyekszem szabadulni nem tudok rád…