https://www.youtube.com/watch?v=fRsSfNXW01A
Kedves Tündérbogyó!
Megint írok, mert úgy érzem írnom kell, s ez az egyetlen reményem, hogy valaha majd olvasod ezt a levelet, ha eljut hozzád, valamilyen úton-módon...
Tudnod kell, hogy sokszor eszembe jutottál a mai nap folyamán is, egyrészt mivel péntek van (eszembe jutottak ismét a közös pizzázós filmnézős estéink Monster Pizza :)) másrészt kezdem magam úgy érezni, hogy azzal a munkával amit most ránk bíznak itt az EÜ-ben egyenesen a vágóhídra menetelünk saját halálunkba. Ugyanis tudnod kell, hogy senkit sem szűrtek az osztályunkon annak ellenére, hogy már van egy tünetes és teszttel igazoltan pozitív kollegám. Ilyen esetben általában megtörténik a kontaktszűrés, de nálunk nem történt semmi a műtétek mennek ugyan úgy tovább mintha mise történt volna, ha márciusban lett volna hasonló jellegű gixer akkor má régen nem működe az osztály, de működik.. Mi meg megyünk dolgozni úgy mint minden egyes áldott nap.
Engem meg beosztottak az SBO-ra úgyhogy most már ott is lennem kell az Anyaosztályomon kívül.. Juhú. Holnap kezdődik második munkanapom.. Tudod kedves Viki sokszor eszembe jut, hogy szeretted volna, ha mondok valamit a munkámról, ha "panaszkodom" mert szerettél volna teljesen az életem része lenni, ezt is köszönöm neked.
Mostanra tudom, hogy milyen értékes voltál azóta sem találoztam hozzád hasonlóval: perdig elhiheted igyekszem, de valahogy mégis a te képed "kísért", ott van velem, s ott volt mikor a martont futottam, mikor a mínusz 2 fokban meneteltem, s sátraztam az Isten háta mögött csak, hogy elfeledjelek, letegyelek mint egy drogot: el kell mondjam így sikerült, még mindig neked írom ezeket a meddő leveleket, s emlékeddel próbálom meg csillapítani a mindennapok borzalmait: a vért, a halált, a fülembe ketyegő hangot: "Nincs sok időd menj keress valakit, mert így egyedül maradsz." Van én nekem, pontosabban volt egy csodálatos menyasszonyom aki már másé, de én vágyom utána mint a nyári melegtől kiszikkadt föld az eső után, csak egy szó, egy hang, egy mosoly is elég lenne, nem kérnék többet., bár újra része lennél az életemnek!
Úgy érzem kifogytam a szavakból, nincsen rá szó sem több szóból álló kifejezés az, hogy mennyire hiányzol Tündérbogyó, remélem valahol a szíved mélyén te is érzed, s emlékezel még rám. Miközben megyek a csatába gondolok rád, úgy mint eddig minden nap.
Légy jó és boldog!
Felejtés
Egymást szeretnünk nem szabad,
De egymást nem szeretnünk nem lehet.
Váljunk el!-ez volt végszavad,
Te majd felejtsz, én is felejtselek.
Azóta csak felejtek!
Futok a helyről is, hol sejtelek.
Szívem egy gondolatban kéjeleg,
Hogy téged elfelejtselek.
Minden nap annyi esemény!
És érdeket bár egyben sem lelek,
Szívem mindenhez fűzöm én,
Csakhogy téged elfelejtselek.
Mást kicserél az utazás;
Lelkét egy új világgal tölti meg;
Én bennem nem marad abból se más,
Csak: hogy téged felejtselek.
S a vad, szilaj kedv ha kicsap,
Vagy bús magány, álmatlan éjjelek,
Nekem mind egyet tudnak súgni csak,
Hogy téged elfelejtselek.
Egymást szeretnünk nem szabad!
Váljunk el és feledjünk: ég veled!
Lásd, most is mily hűn fogadom szavad,
Hisz mindig csak felejtelek!
S meg nem szűnök feledni téged,
Amíg csak élek, esküszöm neked,
Egyszer csak én is kihülök, kiégek,
S talán a sírban elfelejtelek!
