Kedves Viki!

Ismét írok bár nem tudom, hogy ezek a sorok eljutnak-e hozzád valaha is. Az utóbbi napokban ismét veled álmodtam egyszer számítógépezés közben csodálhattalak máskor meg együtt sétáltunk Szegeden, de csak beszélgettük, ébredés után már ez is boldogsággal töltött el, maga a gondolat ,hogy ismét láthattalak.

Legutóbbi találkozásunk óta már 6 év telt el… A születésnapom volt az utolsó nagyobb közös emlékünk. Szerettem neked örömet okozni. Szerettem érezni ahogyan elolvadsz az érintésemtől. Szerettem hallani amikor kimondtad a nevemet. A szeretet megtisztít, nem győzedelmeskedik feletted, és nem hoz rád kárhozatot. Sajnos a szavak soha nem elegendőek ahhoz, hogy megmutassam neked valódi érzéseimet… Az én szerelmem nem fegyver, hanem egy mentőöv. Olyan jó lenne, ha kinyújtanád a kezedet belekapaszkodnál és soha nem engednéd el és én se téged egyedül a halál ami erre képes lenne!  Mióta elváltunk úgy érzem magam mint Orpheus aki megmenthetett volna de az alvilág kapujában visszatekintett, tudod ez jut eszembe arról mikor azt mondtad, ha nem próbállak keresni akkor még lett volna részedről valami kis vonzalom az irányomba..de már nincs.

Eszembe jut sokszor Mica mondata mikor nagymamádnál voltunk és azt mondta: Ezeknek a mai fiataloknak nem ártana egy háború. Hát most jócskán megkaptam az az igazság, egyenesen a frontvonalba, küzdöttem a halállal, próbáltam annyi életet megmenteni amennyit csak lehet, de még így se múlt el nap, hogy rád ne gondoltam volna.. Nem tudom, hogy te még gondolsz-e rám lehet már réges-régen elfelejtettél, ha nem így lenne adnál magadról valami életjelet.. Ezek szerint az egész közösen töltött időnk nem volt más csupán egy orbitális hazugság…

  Múltkor megkérdezted mit szeretnék tőled?  A válaszom téged, csakis téged a  lelkedet, azokat a tartalmas beszélgetéseket, közös keresztrejtvényezésket…

Remélem boldog vagy, én még remélem, hogy láthatlak valaha mosolyogni úgy mint akkor amikor még nálunk voltunk Szentesen és bizakodva néztünk a közös jövő elé. Tudd legyél akárhol és bárkivel én akkor is szeretni foglak.. mindig..